A dombóváriak dolgoztak. Az emeleti szinten a vakolást befejeztük. A gerendákat eltávolítottuk. Hátul az épület sarkát kijavítottuk és a falat levakoltuk A WC beton alapzatát elkészítettük. A villanyvezeték csöveit felraktuk. Aljazat betont készítettünk. Szekszárdról ott voltak még Hozmecz Sándor, Kaponya György, Vál József. Segített Hübner András, a Városi tanács fő előadója. Egyesületi elnök, és Apaceller Zoltán szabálysértési előadó.
Minárovics János és két grafikus 17.-én látogatott meg bennünket. A Következőkben állapodtunk meg:
-
A helyiség déli végén az egész falat gletteljük le, mert ide egy nagy képet terveznek.
-
A villany igény 5 kiló-watt.
-
Az oldalfalaknál a vállakat szögletesen hagyjuk meg.
-
A rendezői tervet Minárovics elkészíti.
-
A levéltári anyagot fotózzuk le.
1984. május 24.
A megyei törzs nyugdíjasai dolgoztak. Hátul befejeztük a vakolást Belül a déli homlokfalat vakoltuk. A betonozást folytattuk. Ez követő napokban csupán 2-3 ember dolgozott főleg kőművesek. Június 6,7,8,9,10 13,20,21, július 9-én vakolás befejezése és a meszelés, az ablakok mázolása történt A festésnél dolgozott Megyeri István, aki Szekszárdon teljesített szolgálatot, de, Bonyhádon lakott. A födémet deszkával borítottuk. Ezt a munkát Pálfi Ferenc végezte. Nem kis feladat volt a deszkákat 160 négyzetméteren alulról fölfele szögelni. Tulajdonképpen 1985 május 23-ig állandóan kellett valamit csinálni. Ugyanis, a város vezetői látták, hogy komolyan vesszük ezt a munkát. Ezért az utcára nyíló kis teremből a Népbolt vállalat játékboltját kiköltöztették és azt is átadták, hogy rendezzük be. Ebbe a 35 négyzetméteres kis terembe a hivatásos tűzoltóságról készítettünk kiállítást.
A berendezés előkészítése
Miközben folyt az építkezés elkészült a berendezés terve. Ennek megfelelően vitrineket kellett gyártatni. Ezt a GAMSZÖV Gabona és Malom Ipari Szövetkezeti Vállalat Bátaszéki egysége vállalta. Õk kezelték le a régi fecskendőket, különösen azok fából készült részeit. A rézből készült szél kazánokat pedig a Szekszárdi Óra és Műszer Gyár KISZ szervezete tette rendbe társadalmi munkában. Közben a Bonyhádi Cipő gyár vállalati és a helyi önkéntes tűzoltók is végeztek egy napi munkát.
Amerre jártam a megyében mindenütt az oda elhelyezhető anyagokat kutattam. Így találkoztam Szedres Jegenyés pusztán egy haranggal. Hídja pusztán pedig egy fából faragott haranglábbal. Koleszár Mihály tanács¬elnökkel, megegyeztünk és elvittük Bonyhádra.
Az ünnepélyes megnyitó
A megnyitó ünnepséget 1985. május 27. napjára tűztük ki. Varga Károly vezérőrnagyot, országos parancsnokot kértük föl az ünnepélyes átadásra. A meghívókat szétküldtük, a szomszédos megyéknek, a megye vezetőinek, a városba minden érintettnek. Lekértük az országos tűzoltó zenekart. Elkészítettük a javaslatainkat az elismerésekre. Az ünnepélyes megnyitó nagy tömeg részvételével, ragyogó napsütésben zajlott le. A szalag átvágás a után Minárovics János rögtönzött tárlatvezetésen mutatta be az ország legújabb tűzoltó múzeumát. Bonyhád városnak ez volt az első Múzeuma.
Egy szertárral bővült a Múzeum
A magtárépület mögött volt a hajdani, gabona-kereskedőnek a háza. Ez is romos állapotban volt. A helyi vezetők javasolták, hogy bontsuk le és építsünk a helyére egy pajtát, ahova további fecskendőket helyezhetünk el. Az ötletet jónak tartottam, mert Pakson még ott volt jó néhány szép példány. Pedig adtam mozdony-fecskendőt, Somogynak. Kocsi-fecskendőt az Iby Miklós Főiskola Tűzoltó Tagozatának. A Tűzvédelmi Kutató Intézetnek. Ennek az előzménye volt, hogy a szekszárdi laktanya elé kihelyeztettem kocsi-fecskendőket. Ehhez az ötletet Szárszó községből vettem. Ott ugyanis egy postakocsit helyeztek egy pódiumra. Az ötlet annyira bevált, hogy azóta már, az országban nagyon sok helyen vannak kihelyezve ilyen régi vonuló szerek. Az ötletet jónak tartottam, de gondom keletkezett, mert közben nyugállományba kerültem. Vajon, hogyan fogom mozgósítani régi kollégáimat. Azért is tetszett a dolog, mert mindjárt arra gondoltam, hogy itt van az alkalom ahhoz, hogy a valaha, Hőgyészen lévő régi szertárat itt mintázhatjuk meg. Hübner Józsefnek egy képet adtam erről a szertárról. A terveket elkészítette. Aztán neki vágtunk. Nem csalódtam, újra jöttek segíteni. Nagyon aktívak lettek a helyi önkéntesek, sőt az erőmű Munka és Tűzvédelmi osztály dolgozói is segítettek. A régi épületet három nap alatt elbontottuk, a törmeléket elszállítottuk. Alapkészítés, falazás, tetőépítés, festés és meszelés, aztán a berendezés. Az épület késszen állt az átadásra. Az ünnepélyes megnyitó 1989 március30 napján volt. Dr. Héra Attila vezérőrnagy országos parancsnok és Tamás Ádám megyei tanácselnök adta át az új szertárat.
A rendszer-váltáskor veszélybe került a Múzeum
A látogatók egymás után érkeztek. Külföldről németek, hollandok, tűzoltók és nem tűzoltók. Olyant is csináltunk, hogy az atomerőműben látogató csoportokat vittük el. Közben megépült Bonyhád második Múzeuma, amely a Völgység nevet kapta. A két létesítményt összevonták és a vezetésével Szöts Zoltánt, bízták meg. Elérkezett a rendszerváltás ideje. Egyes élelmeskedők azonnal szemet vetettek a szépen rendbe tett épületre. A megyei Parancsnoknak keményen ki kellett állni a megmentése érdekében. Szerencsére az akkor alakult képviselő testület is a meghagyás a mellett döntött. Azonban az utca felőli kis termet ki kellett üríteni, mert oda egy utazási iroda költözött. Olyan döntés született, hogy ők üzemeltetik az egész épületet. Kapóra jött, hogy1992-ben, elkészült a Paksi Atomerőmű Tűzoltóság laktanyája és az anyagot ott helyeztük el. A Múzeum Kerekes Katalin irányításával ma is szépen működik. Az idő gyorsan haladt, múltak az évek és 2000. június 6.-án ünnepeltük a megnyitás 15-ik évfordulóját. Ez a nap Bonyhád városban a tűzoltóké volt. Közreműködött a központi Tűzoltó Zenekar. A művelődési ház parkolójába tűzoltókocsik sorakoztak. A meghívott vendégek üdvözlése után Minárovics János nyugalmazott tűzoltó ezredes köszöntötte a jelenlévőket.